A bátorságról szól ez a darab, ahogy a Coelho minden műve, hogy merjünk kockáztatni, mert csak akkor élünk. Merjünk igent mondani a kalandra, az életre, a kockázatokra, az esetleges kudarcra, mert nincs mit veszítenünk.
Egressy érett drámaíróként robbant be a hazai irodalmi és színházi életbe. Színművei többnyire zárt, szűk terekben játszódnak, boldogulni vágyó, érzékeny lelkű álmodózókról. Fráter Erzsébetet is mélyről fakadó szenvedélyek mozgatják, Madáchot is, aki beleszeret, rajongás, szerelem, büszkeség és szenvedély hatja át.
A Nemzeti Színház fontos feladatának tartja, hogy fiatal nézőit megnyerje a színházművészetnek, mi több, a magyar klasszikusoknak; ezért is tűzte műsorára a 2010/2011-es magyar évad utolsó bemutatójaként Madách Imre: Az ember tragédiája című drámai költeményét.
Odessza, 1913. – az utolsó békeév a háborúk, a forradalmak előtt. Pezseg az élet, virágzik az üzlet és a bűn, randalíroznak a gengszterek, szól a zene. Oroszok, ukránok, zsidók, törökök, mindenféle náció nyüzsög a tengerparti városban.
Chimo Párizs külvárosában él. Ott találkozik Lilával, a tizenhatéves vöröses-szőke, angyal-arcú lánnyal, aki szókimondó történeteivel, és kendőzetlen viselkedésével azonnal elcsavarja a fiú fejét.
A Gardéniarészleges családtörténet: négy generációnyi lengyel nő drámája, közülük a legidősebb 1920-ban, lánya 1942-ben, az ő lánya 1962-ben, a legfiatalabb pedig 1982-ben született.
A Sóska, sültkrumpli mintha a fociról szólna. Vagyis inkább a mérkőzést irányító játékvezetői hármasról. Három férfi összezárva az évtizedek egzisztenciális nyomorát savanyú izzadságkövületbe konzerváló lepukkant vidéki sportegyesület öltözőjében.
Chimo Párizs külvárosában él. Ott találkozik Lilával, a tizenhatéves vöröses-szőke, angyal-arcú lánnyal, aki szókimondó történeteivel, és kendőzetlen viselkedésével azonnal elcsavarja a fiú fejét.